Mozi az egész világ

Mozi az egész világ

Az első mozis élményem nem közvetlenül egy filmhez, vagy valamelyik mozihoz kapcsolódik. A 70-es években járunk. Az utcánk, amely nevét a sarkon működő Óvodáról kapta, akkor még burkolatlan volt, és híven kertség nevéhez eléggé homokos is. Az Óvoda utca félúton kissé kanyargossá vált. Itt Laktak Péntekék. Az öt testvér közül Péntek Jóska a  Hajdú-Bihar Megyei Moziüzemi Vállalatnál dolgozott. Ő volt a legidősebb a családban, alacsony zömök alkata volt fekete hajjal. Jóska télen a legnagyobb hóba is egy oldalkocsis Pannónia motorkerékpárral járt. Az ízületeit a hideg elől úgy védte, hogy egy vastag bőr heggesztő kötény rakott a saját ölébe. Mindig nagyokat integetem neki, a Skolnyik biciklim nyergéből, mikor néha találkoztam vele az utcán. Erre ő viszonzásképpen két kerékre kapta a több mázsás járművet. Ilyenkor a vidámparki dodzsemre hasonlító fekete oldalkocsi egy méterre felemelkedett a földtől. Akkor még hétévesen nem tudtam, hogy a levegőben repülő az oldalkocsiban a ponyva alatt Roger Moorok, és Latinovicsok fejei koccantak össze. Debrecenben, abban az időben még öt mozi üzemelt. Apolló, Víg, a Meteor, Híradó, és Klinika mozi. A digitális világ előtt a filmek rögzítésére 35 mm széles, perforált szélű cellulóz filmszalagot használtak, amit nagy alumínium tárcsákon tároltak. Minden „nagy” filmből Egy kópiát kapott a város. Felmerül a kérdés. Hogy mehetett egy este két helyen is a Winnetou? Úgy, hogy a filmszínházakban „ lépcsős” kezdés volt. Az Apolló este 3/4 8-kor kezdte a vetítést, a Víg meg 1/4 9-kor. Ez a félórányi idő elég volt arra, hogy a lepergett Apolló mozis első tekercset Józsi átmotorozza, a Vígbe. Most egy ilyen régi „ motorossal” Kovács Mihállyal az Apolló mozi gépészével beszélgetek abból az alkalomból, hogy harmadjára állítja ki mozis relikviáit a VOKÉ-ben.

Mesélne egy kicsit a gyerekkoráról…

Hajdúszoboszlón születtem 1965-ben. Az általános első osztályt ott kezdtem, egy német nyelvű iskolában. Még ebben az évben beköltöztünk Debrecenbe, és itt a Petőfi Sándor általánosban folytattam az első osztályt. Másodiktól negyedik osztályos koromig a Tótfalusi Sándor iskolába jártam. Ott 1972-től már sportoltam is, rövidtávfutó voltam. Ezután jött az Új élet parki suli, meg a vénkerti suli… Végre egy iskola, ahol 3 évet járhattam egy huzamban! Már itt is csináltam kiállításokat, főképp bélyeg kiállításokat. Nem is tudom hányat… Az elsőre tisztán emlékszek 1976-ból.  Megkérdeztem az akkori bélyegszakkör vezetőmet Faragó Miska bácsit hogy én is állíthatnék-e ki valamit?  – Persze, csak rajzlap méretű legyen! – volt a válasz. Aznap anyámék pontyhalászlét főztek. A levesből elkértem egy hal csontvázát, amit körbe rajzoltam egy fehér lapon. Végül a magyarországi halak bélyeg sorozatból reáragasztottam a ponty bélyegét. Ez volt az első kiállításom.

Mióta érdekli a mozi?

Sokan mondták az idő folyamán, hogy rólam mintázták a Cinema Paradiso filmet. Sajnos nem, habár a kezdet hasonló volt, csak én kicsivel idősebb voltam a filmbéli kisrácnál. Ugyanúgy feljárogattam a Klinika moziba Szakál Sanyi gépész bácsihoz filmkockákat kéregetni. Egyszer, gyakorlat nélkül nekem kellett elkezdeni a Seriff és az  idegenek című Bud Spencer film vetítését, mert a kisöreg lekéste a kezdést betegsége miatt. Miután átestem a tűzkeresztségen egyre jobban kezdett érdekelni a filmművészét. Később karosszéria lakatosnak tanultam. De nem szerettem a vasas szakmát. Mindig moziban lógtam. 1982-83 között letettem a mozigépész, moziüzem vezetői tanfolyamot. Közbejött a katonaság. Ott is vetítettem néha, de alig vártam, hogy leszereljek. Jövő év szeptember 18.-án, negyven éve lesz, hogy megszakítás nélkül mozigépészként dolgozom. Jól eltelt az idő! Ennek ellenére élveztem minden percét. Épp ezért a fiataloknak azt tanácsolom, hogy mindig azt csinálják, amit szeretnek és akkor gyorsan és kellemesen telnek el az évek. 

A legkedvesebb mozifilm…

A kérdésére válaszolva  a legelső kedvenc filmem nem mozifilm volt, hanem egy tv sorozat az Onedin család. Imádtam a szőke Elizabeth-et, Jessica Benton-t! Odavoltam még Kabir Bedi filmjeiért is, (Fekete kalóz, Maláji tigris) Mindegy volt csak tengervíz legyen benne.. Kalózok Jamaicaban.. Mel Gibson Bounty.  Aztán meg ott van az Apocalypto, Rettenthetetlen,  Clint Eastwood, A jó a rossz és a csúf, Nincs bocsánat.. Stb.. No, meg a Kék lagúna Brook Shields-től. Igazán nem filmeket szeretek, hanem színészeket és színésznőket. Ha eljönnek hozzánk az Apollóba elég jól megértettem magam velük. Életem első autogramját Harsányi Gábortól kértem 1976-ban, és még aznap este el is hagytam. Jó sok évbe telt, mire újra találkoztam Harsányi művész úrral. Nagyon oda volt és vissza a hobbimtól. Sok mindenkivel találkoztam az elmúlt 40-45 évben. Legjobban a 70-es 80-as évek filmjeit szeretem. Nem voltak túl digitalizálva, a mozgások normálisak voltak. Ha beültem egy- egy filmre teljesen át tudtam élni a benne látottakat. Amikor 2013-ba bejött hozzánk is a digitális mozi, azt hittem, hogy nagyon könnyű dolgom lesz, tévedtem sokkal bonyolultabb lett a munkám részleteiben tekintve.

Mennyivel más a VOKE kiállítás?

Mikor az első mozijegyeimet, és az első moziműsoraimat elraktam 1977-ben nem hittem volna, hogy rajtam kívül valakit még érdekelni fog. Jó sok idő telt el, mire elismerték munkásságomat. 2006 óta állítok ki rendszeresen. Az Apolló moziban néha rendezőknek, színészeknek szoktam egyedi „folyosó” kiállításokat is csinálni film plakátokból, fotókból. A Voke-be ez a harmadik tárlatunk. Nagyon szeretek itt kiállítani. Kardos Icuka, Kriszti és a többi ott dolgozó munkatárs is nagyon kedves, és segítőkész. A hely meglepően tágas. Ezért idén plakátok, fotók mellett hoztam régi tárgyakat, szemléltető eszközöket. Videojátékokat, kazettás magnót, Polimer kazettával, és VHS videó magnókat is.