125 éves a Vasutas Művelődési Ház

125 évesek vagyunk.
125 éves lett a debreceni Vasutas Művelődési Ház.
Ebből az alkalomból június 2.-án kiállítás nyílt a VOKE Egyetértés Művelődési Központjában.
Az itt látható fotók és tárgyak segítségével visszarepülhetünk a múltba. Betekintést nyerhetünk a dalárdák, színjátszó körök, táncegyüttesek életébe. Kiállítást Kardos Ilona tagintézmény vezető, és Müller Károly nyugalmazott igazgató nyitotta meg. Ezt követően ültem le velük egy rövid beszélgetés erejéig.
Kardos Ilona 2008. szeptemberétől vezeti az intézményt.
– Éves szinten átlagban kilencven saját rendezvényünk van. Egyéb rendezvényekkel együtt 390- 400 programmal büszkélkedhetünk. Heten vagyunk dolgozók összesen, akik az intézményt üzemeltetik. Három szakalkalmazott, két takarító dolgozó, egy technikus, és egy „gazdaságis” kolléganő alkotja a csapatot. Valójában mindenki csinál mindent. Én is pakolom a székeket, ha kell, vagy kezelem a jegyeket a színházi előadások alkalmával. A munkánk elismerése képen háromszor kaptuk meg a Minősített Közművelődési Intézmény Címet. Az épületben 21 szakkör, és egyesület működik. Vannak karatésok, női torna, hagyomány őrzők, tánccsoportok, színjátszó kör, rádió amatőrök. Egy évben van tíz bérletes színi előadásunk is, amely gyakorlatilag telt házzal üzemel. A színháztermünk befogadó képessége 458 fő. Az előadások kiválasztása a honlapon lévő kérdőív kitöltésével, „szavaztatással” történik. Túlnyomórészt vígjátékokra szavaznak a látogatók. Kicsit meglepődve tapasztaltam, hogy megjelent a nézők között a fiatal generáció is, de nagyon örülök neki. Nagyon fontos számunkra a terembérletek bevételei is, amik segítenek a megemelkedett rezsi költségek kezelésében. Müller Károly nyugalmazott igazgató. – A hetvenes években nem volt olyan, hogy támogatás. Megfogalmaztuk, hogy mennyi pénzre van szükségünk a működéshez és annyit kaptunk. Akkor még két önálló intézményünk volt. Itt a Petőfi téren lévő Vasutas Kultúrházra gondolok, amit azóta eladtak. Ez az intézmény ahol beszélgetünk sokáig egy „zárt” művelődési ház volt. A Járműjavító Üzem saját magának üzemeltette a házat. Könnyű volt megtölteni a rendezvényeket, hiszen nyolcezer ember dolgozott itt a gyárban. Az egész ipartelep így épült fel. Volt itt étterem, óvoda, kolónia lakások, orvosi rendelő, iskola. A XIX. sz. végén ez volt a trend. A nagyvállalat idetelepítette a dolgozóit, és köré az infrastruktúrát. A DVSC is így alakult meg. A rendszerváltás környékén már próbáltunk jobban közeledni a városvezetéshez, mert a begyűrűző kapitalizmusnak köszönhetően ez az önállóan gazdálkodó egység erősen megbomlott. Hosszútávon pedig azok az önképző, kulturális csoportok maradtak életképesek, akik alulról szerveződtek. Kardos Ilona. – Az új rendszerben meg kellett tanulni gazdálkodni, hogy életben maradjunk. Én személy szerint semmilyen rendezvényt nem vállalok be, ami nem jön ki legalább nullszaldóra. Eddig kb. harminc százalékos volt az állami támogatásunk, hitelt nem vehetünk fel. Az éves költségvetésünk 60 millió forint, ebből 19 millió volt a támogatás. Idén már csak a város támogatására számíthatunk. Évről évre nehezebb helyzetbe kerülünk. Azért a megszorítások ellenére is vannak álmaink. Nagyon szeretnénk a színház terembe egy légkondicionáló berendezést.