Pódium színház – Vidám kísértet

A Pódium Színház társulata November 11.-én, Noel Covard vidám zenés darabjával a
Vidám kísértettel lepik meg a debreceni közönséget a 
VOKE Egyetértés Művelődési Központjában.
Ebből az alkalomból kerestem meg a darab rendezőjét,
szereplőjét, a társulat igazgatónőjét Bednai Natáliát.

Egy pár szóban bemutatná a társulatát?

– A Pódium Színház 10 évvel ezelőtt azzal a céllal jött létre, hogy örömöt és vidámságot vigyen a nézők szívébe az előadásaikkal. Azóta természetesen kinőtte magát, hiszen minden korosztály megtalálja a neki szóló előadást. Az ovisok, alsós iskolások a zenés mesejátékainkat nézve, a nagyobbak a kötelező olvasmányokból összeállított előadást nézhetik meg, és a felnőttek felhőtlen, vidám perceket élhetnek meg velünk zenés vígjátékaink megtekintésével. Természetesen nem maradhatnak ki a kabaré estek és operett gálák sem, melyek élményértéke felérhet akár egy teljes nagyszínházi előadással is.

Önök gyakran “vendégszerepelnek”…..

– Az ország számos művelődési házában, színházában, szabadtéri rendezvényeken, fesztiválokon szórakoztatunk kicsiket és nagyokat egyaránt. Társulatunk országszerte, és határon túlra is utazik, élményt, szórakozást nyújtva mind a hazai, mind a külföldön élő magyar közönségnek. Töretlen munkánk eredménye lett, hogy az elmúlt évre sikerült elérnünk a 240-es előadásszámot, melyet határainkon belül és felvidéken játszottunk le. Színházunkat rendszeresen hívják vendégszerepelni Svédországba, ahol húsvéti előadással, és kétszer Mikulás ünnepségekkel szerepelhettünk. Természetesen, ilyenkor a felnőttek sem maradhatnak ki a szórakozásból, nekik kabaré, vagy operett esttel készültünk.

Egyébként hol van a színház, amikor “otthon” van?

– A saját, állandó helyünk van Kőbányán, a Kőrősi Csoma Sándor Művelődési Központban, ahol otthonra leltünk, próbatermünk van, szeretnek bennünket és jelenlétünket már megszokta a közönség.

Mi van repertoáron?

– Első felnőtteknek szóló darabunk a Charley nénje volt, amelyet sok év elteltével is nagyon nagy sikerrel játszottuk. Azóta jelentősen bővült a repertoárunk, sok gyermekeknek és felnőtteknek szóló darab bemutatásával. Jelenleg hét nagyszínházi előadást tartunk életben: Vidám kísértet, Vacsora négyesben, Ki fut a lány/c után?!, Édes alkony, Bazi nagy magyar lagzi, Apa csak egy van, és Csárdáskirálynő.

Bővült a gyerek előadásaink száma is. A klasszikus mesék mellett Óz, a nagy varázsló, Vuk, Piroska és a farkas, Macskakirály, Ludas Matyi, Holle anyó, Ágacska mellet megszülettek interaktív, saját írású gyerek előadásaink is. Kalóz kincs, Varázslatos mese kártya, Utazás a világ körül. Színpadra viszünk még olyan ifjúsági darabokat is melyek a magyar kultúrát és a történelmet mutatja be. Költők egymás között, Trianon 100.

Szeretném, hogy az olvasók közelebbről megismerjék Önt! Kérem, segítsen ebben!

– Édesapám, filmes rendezőként kezdte, később a Magyar Televízió oszlopos tagja lett, számtalan filmet, tévéjátékot, szórakoztató műsort a képernyőre álmodva. Édesanyám ugyancsak ezen a vonalon dolgozott vágóként. Ilyen családi háttérrel kislányként magától értetődő volt a számomra, hogy felnőttként előadóművész lesz belőlem. Apukámat vagy legalábbis a nevét tényleg nagyon sokan ismerhették, ám azt kevesen tudják mindmáig, hogy az én anyukám, Gellért Andrea, aki szintén a köztévében dolgozott mint vágó, annak a Gellért Endrének volt az unokahúga, akit minden idők egyik legjelentősebb színházigazgatójaként jegyeznek a szakmában, még manapság is!

Mi volt az első sikeres szereplése?

– Még egészen picike, alig egyéves kislányka voltam, amikor édesapámtól megkaptam életem első filmes statiszta szerepét. Ez azt jelentette, hogy a Robog az úthenger című televíziós sorozatban – aminek a drága Szabó Gyula bácsi volt a címszereplője – az egyik, Balaton parti részében anyukám ölében ugrabugrálva voltam látható a háttérben.

Verebes István volt az első igazgatója, felnőtt színészként nála kezdte a pályát Nyíregyházán…

– Ez így igaz. Ott végeztem el a stúdiót, ott kezdtem a színpadi munkát, aztán felkerültem a fővárosba a Madách Színházhoz, ahová az akkori igazgató Kerényi Imre vett fel állományba. Egy csodálatos Machiavelli darabban, a madáchos stúdiószínpadon vizsgázhattam. Vasvári Csaba, Horesnyi László, Hafner Anikó, Galbenisz Tomasz voltak többek között a partnereim. Tíz évet töltöttem el végül a Madách Színházban, és nemcsak mint színész, de időnként Kerényi Imre mellett, mint rendezőasszisztens is kaptam feladatokat. Azt mondta nekem, biztos benne, hogy egy napon belőlem olyan színházi ember lesz, aki a rivalda mindkét oldalán megtalálja a számítását. Egy idő után én is azt éreztem, ez nekem kevés, előrébb szeretnék lépni, akarok valami olyat, amiben több embert – főleg fiatalokat – a pártfogásom alá vehetek. Ebből az elhatározásból született meg 2009-ben végül a Pódium Színház. Amikor elhatároztam, hogy saját színházat szeretnék, és eldöntöttem, hogy tényleg belevágok, első lépésként egy vidéki művelődési ház igazgatójának eladtam három komplett előadást úgy, hogy még konkrét szövegkönyv sem volt a kezemben! A Charlie nénje című zenés darabbal tudtam, nem lehet tévedni. Ezzel nem is volt gond, csakhogy nem volt meg hozzá a szereplőgárdám. Aztán a Madách öltözőfolyosóján szembejött velem egy nap Hűvösvölgyi Ildikó, és Kautzky Armand, én pedig megkérdeztem tőlük, szeretnének-e játszani a még csupán fejben létező színházam első darabjában? Igent mondtak hál’ istennek! Aztán jöttek a kollégák, és tényleg elindulhatott a Pódium Színház! Gyerekdarabbal is hamar kijöttünk, az Csukás István Ágacska című meséje volt.

Kikkel dolgozik együtt?

– Önálló társulata nincsen a Pódium Színháznak, mi is darabszerződéses rendszerben dolgozunk, mint a legtöbb színház. Van egy tizenöt fős mag, akikre mindig, minden darabban számíthatok. Nagyon sokan csatlakoztak hozzánk az utóbbi időkben, például olyan ismert művészekkel is együtt dolgozhatok, mint Harsányi Gábor, Várfi Sándor, Dózsa László, Bodrogi Attila. Ha zenés műről van szó, tíztagú zenekarral vagyunk összeköttetésben, de kórus és tánckar is rendelkezésre áll, amikor kell. Jómagam értékesítem a darabokat – fura szóval élve – piacozom.

November 11.-én Noel Covard vidám zenés darabjával a Vidám kísértettel lepik meg a debreceni közönséget a VOKE Egyetértés Művelődési Központjában.

– Már régi vágyam volt ennek a darabnak a bemutatása. Izgalmasnak találom a kísértetek világát, mindezt viccesen előadva. Az előadás nagy sikerrel fut, és reméljük minél többet tudjuk majd játszani. Egyébként, ebben az előadásban nem csak rendezőként tevékenykedtem, hanem játszom is benne. Madame Arcati karaktere nagyon közel áll hozzám, hiszen nemcsak egy komoly jósnőt kell alakítani, aki kommunikál a szellemvilággal, hanem humora is megmutatkozik. Szeretem ezt a szerepet, mert a darab játszása során a karakter megformálásával, s egy “őrült spiritisztát” játszhatok. Rendezőként némileg nehéz volt a látvány megálmodása, mert a kísértet valójában nem látszódhat. Ezért világítással, megfelelő ruhaválasztással, és színészi játékokkal próbáltuk kivitelezni a szellemek láthatatlanságát. Mindent összegezve, ez egy remek darab. Minden korosztály számára ajánlom, hiszen önfeledt szórakozást nyújt fiatalok, és idősebbek számára egyaránt.

Forrás: Pepita

dalnoky