Debrecenből indultak! – Bálint István

A következő írásaimhoz olyan embereket keresek, akiket naponta hallunk látunk a magyar média világában. A válogatásomnak egyetlen feltétele van. Legyen debreceni kötődésük! Második interjú alanyunk Bálint István rádiós, újságíró. A Karc FM 95,3 Mhz rádió szerkesztő-műsorvezetője.

Kedves István! Különleges játékra szeretném invitálni. Gondolatfoszlányokat lebbentenék fel és megkérem, mondja el mi jut eszébe róla.

Próbáljuk meg!

Szülők, a fiatalság, és egyebek…… 

Tősgyökeres debreceni vagyok. Igazi cívis fajta. Kissé önfejű, makacs. A szüleim fodrászok voltak. A háború a legnehezebb napjait az Arany Bika pincéjében élték meg.  Nagyapám ott volt főpincér. A Rákóczi utcán és környékén nőttem fel, majd később az akkor épülő Új Élet Parkba költöztünk. Golyózások az utcán, foci a parkokban, bandázás, barátkozás, és minden ahogy kell. Emlékszem, Hercegh András ” Csé” volt közülünk a legjobb focista. „Csé” mint csodacsatár. Jól ismertem a debreceni belvárost és szerettem is, mert nagynénéim a Vöröshadsereg u. 2 sz. alatt laktak és ott, szüleim a munkahelyen vállalt két műszakja miatt sokat tartózkodtam. A házat azóta lebontották. Most a Kálvin téri Udvarház van a helyén. Akkoriban, ha kiléptem a kapun ott tornyosult előttem a Nagytemplom mely nekem olyan, mint a párizsiaknak az Eiffel torony.  Iránytű az életemben, az igazodási pont. A Víg mozi, a belvárosi Vörös Meteor és Spartacus salakos kézilabdapálya számomra szent helyek voltak.

Középiskolák. 

A Tóth Árpád Gimnáziumba jártam, közepes tanuló voltam. Sokáig kerestem a helyemet az életben. 3 éven át dolgoztam újságkihordóként. Az Alföldi Nyomdában voltam ofszet fényképész tanuló. A SZÜV-nél vállaltam operátori állást akkora számítógépek mellet melyek egy szobát foglaltak el. Tanítottam képesítés nélküli nevelőként Nyírmártonfalván, Konyáron. 21 évesen kerültem be a tanítóképzőbe. A diploma után Hajdúböszörményben tanítottam, majd Nagymacson, a katonaság után meg a Vénkerti általános iskolában testnevelést. Közben elvégeztem Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző  Főiskolán a testnevelési szakot is. Nagyon szerettem tanítani alsóban, imádtam a gyerekeket, a nyári táboroztatást.

Tévézés, rádiózás.

Akkoriban már volt bennem valami szereplési vágy, mert eljártam az Alföld Színpadba Thúróczi Gyurka bácsihoz, kipróbálni magamat. A 80-as évek elején jelentkeztem az MTV Riporter Kerestetik versenyére. Több mint 700 versenyzőből több fordulón keresztül beválogattak a legjobb 18 közé. A döntőbe a legjobb 4 közé már nem jutottam be, de elvégezhettem az MTV-ben Vértessy Sándor stúdióját, ahol csináltunk egy dokumentumfilmet a TEFUS sofőrökről. A legendás riporter Vértessy Sándor később kollégám és szobatársam lett a debreceni körzeti tv.- ben. Ő, ott akkor már nyugdíjasként dolgozott. 

Példaképek.

Három ember, aki nagy hatással volt szakmai pályafutásomra: Szepesi György, Vértessy Sándor és Belénessy Csaba. Szepesit a híres sportriportert én is, mint oly sok gyerek a 60-as években utánoztam, az ő stílusában közvetítettem az otthoni gombfoci mérkőzéseket. És persze elolvastam a könyveit is. Vértessy Sándor a televíziós riporteri szakma alapjaira tanított. Amikor Belénessy Csaba pécsi tudósítóként tevékenykedett, akkor én Debrecenből tudósítottam a Magyar Rádiót. Később egy műsorban dolgoztunk a Petőfin, majd a főnököm lett az MTV-ben. Mindig egyengette az utamat, figyelemmel kísérte munkámat. Most pedig neki köszönhetem, hogy 31 év közmédiás munka után a Karc Fm-be kerültem, és kipróbálhatom magam egy vadonatúj rádióban, lelkes kollégákkal körülvéve, akik között sok a fiatal.

Csak a rádió…..

A tanítást 1985-ben hagytam  abba. A nyíregyházi rádió keresett debreceni tudósítót Kolláth Adrienn mellé. A felhívást a szüleim hallották a rádióban és én jelentkeztem, felvettek. Így kerültem a Magyar Rádióba és akkor már tudtuk, hogy épül Debrecenben a helyi rádió is. Pallai János fantasztikus csapatot hozott össze. Nemcsak kollégák voltunk, hanem barátok is.  Szép, új rádió, a legmodernebb technikával a Danubius frekvenciáján szóltunk. Lelkes fiatalok voltunk, remek összetartó közösség. Mikhárdi Sanyi „Tuti” volt a gépkocsivezetőnk, akivel oly sok URH-s közvetítést csináltam. Rozsi Gabi volt a vezető hangtechnikusunk a csapat egyik lelke. Nem is sorolom tovább a neveket. A hallgatók szerették a műsorainkat. Ismert emberek lettünk, mert közben tévéztünk is, én a VTV-ben szerepeltem legtöbbet. Legjobban a Detektív c. műsoromat szerettem. Életem legszebb 10 éve kezdődött el, a Piac utca 28 / c a Gambrinus-köz ma is csodálatos hely számomra, ha Debrecenben járok, mindig nosztalgiával nézek fel az épületre, a volt stúdió ablakaira. Ilyenkor könnybe lábad a szemem. Aztán szakmai hiúságból én is vágytam az országos rádióba, mert akkor már Pállfy Pista, Kiss Péter Ernő, Farkas Erika, László Judit, Gál Zoli Pestre kerültek. Kondor Kati a Kossuth főszerkesztőjeként hívott. Én pedig szívesen elfogadtam a kínálkozó lehetőséget, és a Krónikához kerültem. Nehéz volt megszokni a nagyobb léptéket. A gyerekeim viszont jól jártak a ” feljövetellel” . Táncművészeti Főiskolát végeztek klasszikus balett szakon. Modern, kortárs táncegyütteseknél dolgoznak. Jelenleg külföldön élnek, Londonban illetve Németországban.

Dedikált műsorok….

Megpróbálom felsorolni. Krónikák, Vasárnapi Újság, Névjegy, Ráadás, Ütköző, Körkapcsolás. Évekig parlamenti tudósító voltam, reggeli miniszterelnöki interjúkat is csináltam. Mégis hiányzott a debreceni közeg, a város, az emberek.  A Pallai-féle  kisebb közösség, a Loki meccsek, a sportolók, akik között annyi időt töltöttem, először szurkolóként majd riporterként. Csak néhány név. Varga Pista, Csapó Erika, Szilágyi Kati, Dombi Tibi, Sándor Tamás stb. Nagy élmény volt a sok külföldi út Komáromi Ákosékkal. Legjobban a vidéki riportokat szerettem, a találkozásokat ismeretlen emberekkel, a portréműsorokat. Sokat jártam emiatt a megyét, később az országot. 

A rádiózás varázsa….

A rádiózásban a gyorsaságot szeretem.  Az azonnali reagálás lehetőségét, az élő műsorokban. 31 évig voltam a Magyar Rádióban. Az utolsó éveket már nem élveztem, az összevonás, az MTVA, a költözés a legendás Bródy Sándor utcából. 2016 óta a Karc FM-nél dolgozom, reggeli műsorokat készítek, az utóbbi néhány évben már nyugdíj mellett. Országos rádió vagyunk, amíg igényt tartanak rám csinálom, de nem a végtelenségig. Tudni kell abba hagyni, és időben!

A következő generáció………..

A mai iskolásokat nem ismerem, a 80-as évek elején nagyon mások voltak a gyerekek. Főleg vidéken, tisztelték és szerették a tanítójukat.  Egy évet tanítottam a Református Tanítóképzőben Debrecenben egykori iskolámban,  média szakon. Véleményem szerint a szakmát nem lehet az iskolapadban megtanulni, csak kint az életben. Nem is vágyom most tanításra.

Szabadidő……….

Mindig is sokat olvastam, filmzabáló vagyok, egy időben sokat jártunk színházba, nem csak nézőként. A Csokonaiban évekig statisztáltam. A legendás Cserhalmi György- féle Hamletben is benne voltam. Színészóriások lettek a barátaim: Kóti Árpi, Tréfás Gyuri, Simor Ottó, Sárosdy Rezső,  Oláh Gyurka, Cseke Péter, Csíkos Sanyi. Micsoda névsor! Utazni, kirándulni mindig is szerettem, idegen tájakat látni. Szeretem a vizet. Rentka Laci bácsinál kezdtem az úszást 8-9 évesen, azóta is rendszeresen úszom, tavasztól őszig kerékpározom, a síléceket már szögre akasztottam.

Debreceni „járműjavítós” emlék…

A MÁV Járműjavító kultúrháza számomra mindig is egy kultikus hely volt. Sokszor léptünk fel ott az Alföld Színpaddal, de legjobban az ottani koncerteket, szalagavatókat szerettem. Itt lehetett ismerkedni lányokkal, akkor úgy mondtuk „csajozni”. Láttuk a Merkur, Lux, Color  együtteseket testközelből, fantasztikusak voltak! Na és hozzá az az egyszerű,  letisztult, becsületes ipari, munkás környék! Igaza van Szabó Magdának akit oly sokszor ” kaptam „ mikrofonvégre”: „Debrecen egy sajátos város, egyszerre vonz és taszít.”