Bors Györgyi

Bors Györgyi, és Gasztonyi Kálmán kiállítása “A festészet – Gasztonyi Kálmán festőművész szerint – komoly válságban van. A fotózás, a filmezés, az elektronikus utómunkálati technika, azaz a valóság manipulálhatósága a lehetőségek olyan tárházát nyitotta meg a digitális alkotások előtt, mellyel nehéz versenyeznünk… de megpróbáljuk.” Erről szól Bors Györgyi festőművésznővel közös kiállításuk, amely februárban látható a Vasutas Egyetértés Művelődési Központban. Gasztonyi Kálmán 1964-ben született Budapesten. Festészeti tanulmányait 15 évesen kezdte. Első mestere Szőnyi tanítvány, Nagy János festőművész volt. Sikertelenül felvételizett az Iparművészeti Főiskolára, helyette mélyépítő üzemmérnöki diplomát szerzett. Ez a két alapélmény hatással lett festészetére és szakmai mentalitására. Az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat szabad szellemű műhelyében Wessely Tibor tanítványa lett, amit élete egyik legnagyobb ajándékának tart. Már korai munkái is megjelentek a nemzetközi műtárgy kereskedelemben. 1992 óta kiállító művész. Száznál több műve került németországi magángyűjtők, és közgyűjtemények tulajdonába. Két festménye a müncheni Dresdner Bank auláját díszíti. Tizenkét éve tanítja az olajfestészet technikáit, jelenleg a Zsilip Festőtanoda művészeti vezetőjeként tevékenykedik. Oktatási elveinek alapja, hogy megfelelő technikai tudás nélkül nehezen juthatunk el az önkifejezésig. Évente több festőtábort vezet, ahol a műteremben való alkotás mellett a plein air technikájára is tanítja a hallgatókat. Stílusát és témaválasztását játékos eklektikusság és önellentmondás jellemzi. Ahogy ő fogalmaz: ,,Korszakaim nem kezdődnek és nem végződnek, hanem mindig velem vannak.” Bors Györgyi fiatalkori traumáinak feldolgozása is szerepet játszott abban, hogy művészi pályára lépett. Egy interjúban így nyilatkozott erről.. – ” Kilencéves kislányként a rajz volt a mindenem, ezek szárították fel a könnyeimet, ezek nyújtottak vigaszt, ezek takartak be a felejtés köpenyével. Egy idő után már kevés lett a grafit, mert a jajszavakhoz színek is kellettek, gomolygó félelmeimet már nem tudta visszaadni a ceruza, így aztán festeni kezdtem…” 12 éves korában felfigyelt rajzaira a Handabanda Színjátszó Egyesület elnöke, Keresztúry Ildikó. Általa jutott el Budapestre, a Vasutas Zene és Képzőművészeti Iskolába, ahol 4 éven át volt Benedek György, Munkácsy-díjas festő és szobrászművész a tanára. Aztán Fótra került, s egy rövid időre abba maradt a rendszeres rajzolás. Később változó intenzitással újra rajzolni kezdett, ugyanis ez egyfajta szükségletté vált számára. 2017-ben beiratkozott a Zsilip Art Center Festőiskolába, ahol Gasztonyi Kálmán lett a mestere, aki megtanította az olajfestés különféle technikáira. Gasztonyi ars poétikáját maga is vallja miszerint, “egy képzőművészeti alkotás értékét, annak egyedisége és technikailag tökéletes kivitelezése adja”. Példaképei: Salvador Dali, Tamara de Lempicka, Vasarely. Ám, valójában azokra festőkre néz fel igazán, akiknek az élete példaértékű számára. Mint mondja: – “Frida Kahlo mexikói festőművész bár nem absztrakt stílusban alkot, de a küzdése, akaratereje lenyűgöző. Ő sem másoknak akart megfelelni, hanem magának festett, akárcsak én.” Amennyiben jellemezni szeretnénk Bors Györgyi stílusát, akkor azt mondhatnák, hogy narratív lírai és geometriai absztrakt képeket alkotó festőművész. A legnagyobb sikerei: ” A pillanat statikája” című képe bekerült a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum közgyűjteményébe; egy New Yorki székhelyű Galéria állandó alkotói sorába választotta. Valamint egy Hongkong-i nemzetközi versenyen elnyerte a 2. díjat az “Abszorpció” című munkájával, míg a “Kívülálló” című alkotása “Az év művésze” című nemzetközi verseny absztrakt kategóriájában Londonban a döntőbe jutott.