ABAKUSZ SZÍNJÁTSZÓKÖR

Képesség, készség és személyiség fejlesztés a művészet eszközeivel.
A színjátszó kör kezdeti megalakulásának célja az volt, hogy lehetőséget adjunk az érdeklődő gyermekeknek, a színjátszás rejtelmeinek megismerésére, képességeik kibontakoztatására.
Hogy jobban megismerhessék magukat, és hatékony eszközöket sajátítsanak el emberközi kommunikációjukban. Készségeik, képességeik, személyiségük fejlesztése mellett szabadidejükben tartalmas, érték mentő és teremtő, kapcsolatépítő, fejlődést elősegítő tevékenységet biztosítani.
Minél tágabb, és egyre mélyebb ismeretek megszerzése és azok alkalmazása. Mindezt az ének, mozgás, beszéd, drámajáték-színjáték eszközeivel, a gondolkodás, a beszéd, cselekvés minél magasabb készségszintű kiművelésére törekedve.

Célunk, az alábbi kulcskompetenciák fejlesztése “Lisszaboni Kulcskompetencia” alapján
1. Anyanyelvi kommunikáció
2. A tanulás tanulása
3. Személyközi, interkulturális és szociális kompetenciák, állampolgári kompetencia
4. Kulturális kifejezőkészség
5. Univerzális kompetencia, (mit is jelent embernek lenni)

A képzés során négy területre helyezünk nagyobb figyelmet, ezek a következők: 

Ének: Az ősmagyar hangsor, a pentaton „kódolása”, ismerkedés a furulyával.
Mozgás: Talaj közeli, - feletti és kontaktmozgások, mozgássorok, tánc és néptánc alapok.
Beszéd: A hangsúlyos, tiszta, beszéd. - továbbá a színpadi beszéd elsajátítása.
Drámajáték-színjáték és kreativitás: 
A foglalkozásoknak nem színészképzés a célja, hanem a fiatalok nevelése, személyiségformálása. A közös munka során a résztvevők megtanulnak együttműködni, gyakorolják egymás elfogadását, a toleranciát, elsajátítják a verbális és nonverbális kifejezések használatát, megtanulnak szépen, magyarul beszélni, kifejezni magukat, miközben erősödik identitásuk, magabiztosságuk, szocializációjuk. Az improvizációs feladatok végzése közben nagymértékben fejlődik kreativitásuk, egyre többet tudnak meg magukról és másokról, az emberi viselkedés mozgatórugóiról. Mindezeket a drámapedagógia, a drámajáték igazoltan eredményes módszerével valósítjuk meg. A saját élményű, cselekedtető tanulás a leghatékonyabb nevelési módszer, amellyel a fiatalok lelki-szellemi fejlődését elősegíthetjük. Az empátia attitűd, értékrend, morál fejlődése, szociabilitás. Szerepjátékokban való igény megváltozása. Azon képesség elsajátítása mellyel mások szükségleteit és szándékait felismeri, mások jogos szükségleteit megérti és elfogadja, ez által fejlődik a megértés a felfogás az empátia.

Foglalkozásaink továbbá elősegítik az:
 • Ön és emberismeretet
 • Rugalmas gondolkodást kreatív problémamegoldást,
• Munkára való nevelést
• Koncentrációt, összpontosítást
• Időérzékelést, testi térbeli fejlődést
 • Szabályalkotást, szabálytartást
• Interperszonális kommunikációt

Az elmúlt évek tevékenysége, eredményei, vélemények, visszajelzések alapján kezdeti céljaink újragondolása, és továbbfejlesztése az alábbi gondolatok alapján: Minden embernek szüksége van közösségre, ahol szükségleteit ki tudja elégíteni, azonban nem mindenki, ugyanazon képességekkel és készségekkel rendelkezik és működteti azokat, amikor egy csoportba bekerül. Vannak, akiknek társas készségeik jobbak, vannak akiknek nehezebb beilleszkedni egy-egy adott közegbe. Az bizonyos, hogy az egyénnek szociális jártasságaik másként alakulnak, egyrészt születésük és neveltetésük okánál fogva, másrészt tapasztalataik és környezetük által. A mai világban a személynek teljesen másként kell működnie és érvényesülnie, mint a rendszerváltás előtt. Az individualitás korát éljük, melyben mindnyájunknak saját egyéni képességeire kell támaszkodni ahhoz, hogy egyfajta komfortos életet, teljes életet tudjunk magunknak teremteni. Ez viszont azzal jár, hogy az ember teljes tudatában ismeretében legyen saját készségeivel, képességével, egyéniségével. Ebből adódóan ki tudja aknázni előnyeit, tehetségét, és meg tudja valósítani elképzeléseit és hatékony kommunikációját. Régebben a társadalmi alakzatokban a csoportok előnyben részesültek az egyénnel szemben. Az így kialakult normák, értékrendek fogódzókat adtak az individuum számára, hogyan illeszkedjen be a társadalomba. Mára már ezek a fogódzók értékrendek eltűntek, és ez a fajta stabilitás is megszűnt. A ma emberének „szabadságában” áll, hogy megvalósítsa önmagát. Sajnos ez a fajta „szabadságot” sokan nem tudják kihasználni. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, Önismeretre van szükség. A fenti gondolatokat figyelembe véve mondjuk: a drámapedagógia célja, hogy egy olyan egészséges személyiséget tudjon nevelni, aki önmaga képességeivel, értékeivel tisztában van, meg tudja valósítani elképzeléseit, alkalmas arra, hogy asszertív módon képviselje önmagát, hatékonyan és alkotó módon tud dolgozni, képes konfliktusait, stresszhelyzeteit eredményesen kezelni, képes a társadalom értékes és hatékony tagjává válni, emberbarát és tud segíteni másokon.