A pillanat szerelmesei

Egyik, régebben készült interjúban azt nyilatkozta, hogy Ön egy “ösztönös” fotós. Mit jelent ez?

Nem tudom, hogy mikor mondtam ezt, de az ember folyamatosan változik és változik a világról alkotott véleménye is. Így a fotográfiáról is. Az utóbbi évtizedekben eléggé letisztult a fotográfiai munkásságom is, így talán az is változott, hogy az ösztönösség mellett sokkal több tudatosság is jelen van a munkáimban. Ettől függetlenül az “ösztönös” jelzőt nem tagadom. Azokat a műfajokat művelem és kedvelem, amelyeket a pályám kezdetén szerettem és műveltem. A természet szeretete és fotózása mindig örömet okozott. A nők iránti vonzalmam megjelent az akt műfajában, talán ez az ága a fotográfiának, amelyről a leginkább ismernek.
E témában jelen meg egy könyvem is “Corpus” címmel.

Hogyan választotta a fotóművész pályát?

Fotóművésszé hosszabb szakmában eltöltött évek alatt érik meg az ember. Én 1972-ben a fényképész szakmát választottam, így először a szakma megismerése és elsajátítása volt a legfontosabb. Másfél évtized kellett ahhoz, hogy érett legyek a “fotóművész” titulushoz. Az igazi megmérettetés ezután következett, hiszen a megszerzett cím, a művészi tagság folyamatosan arra ösztönzi és kötelezi az alkotó embert, hogy munkásságával igazolja: méltó a kitüntető címre. Ezt elsősorban értékálló művészi alkotásokkal kell bizonyítani.

A digitális technika megjelenése komoly távlatokat nyitott a fotózás rajongói számára. Ennek köszönhetően nagyobb lett a konkurencia a szakmában?

Válasszuk külön a fotóművészeti tevékenységet és a fotós szakmát. Magamat egy szakmáját szerető és művelő fényképésznek tartom, aki tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének. Ezt a kitüntető címet komoly művészi alkotásokkal, pályaúttal lehet elérni. Sajnos ma az átlagember és az újságírók zöme is fotóművészként titulál átlagos amatőröket is.

A fényképész szakma egy nehéz, sok tanulást és folyamatos önképzést igénylő hívatás volt, amely a digitális technika megjelenésével rengeteget vesztett megbecsüléséből. Nagyban átalakult a szakma, sok tekintetben könnyebbé vált. A digitális technika összemossa az értő, szakmáját ismerő fotográfust a közepes, vagy alul képzett megélhetési fényképészekkel. Ebben elsősorban a megrendelők a hibásak, hiszen pénzükkel, megrendelésükkel támogatják a kevésbé értékest.

A digitális technika nagyságrenddel megkönnyítette a fotósok munkáját. Korábban elképzelhetetlen körülmények között is kényelmesen fotózhatunk. A napi gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy gép elég a kézben és máris vállalkozó fotósnak vallják magukat. Felhígult a szakma.

Milyen díjakban részesült pályája során? Hol dolgozik rendszeresen?

Számtalan díjat és elismerést kaptam az eltelt közel 50 szakmában eltöltött év alatt. Legjobban mégis egy-egy új, önmagam számára is tetsző képnek örülök. És annak, hogy a szakmában a mai napig meg tudok élni fotóimból. A munkáért és a megbecsülésért naponta meg kell küzdeni. Jóleső érzés, ha a megrendelőim újra megbíznak egy-egy munkával.

A Csokonai színházban 1987 óta dolgozom. 33 év alatt több, mint félezer előadás fotóztam, számtalan egyéb jelentős eseményen voltam jelen. A színházi munkáim mellett elsősorban kulturális területen tevékenykedem. Szerencsésnek tudhatom magamat, hiszen a munkáim során rengeteg nagyszerű embert ismerhettem meg, és lehettem részese sok felemelő pillanatnak.

Ön szerint ki a jó fotós?

Az a jó fotós, aki a feladatnak megfelelő, jó képet készít. A jó képnek vannak ismérvei, követelményei.

Mindig van önnél fényképezőgép?

Nem. Sokat cipeltem már, napokig elvagyok gép nélkül. Kitöltöm a szabadidőmet tenisszel, házimunkával, főzéssel. Szűkül a barátok köre, sajnos néhányan már elmentek, de aki megmaradt azokkal szívesen töltöm együtt az időt.

VOKE Egyetértés Művelődési Központjában most a Debreceni Fotóklub kiállítása látható.
Mi az Ön szerepe a klub életében? Kik alkotják a klubot?

1973 óta tagja vagyok a Debreceni Fotóklubnak, melyet 2007 óta vezetek. Nagyszerű emberek vesznek körül, számos kiállítást rendeztünk. A klub tagjai lelkes és kitűnő amatőr fotósok, valamint elismert fotóművészek alkotják. A klub célkitűzései alig változtak az 1931-es megalakulás óta. Úgy vélem, hogy fontos szereplői vagyunk városunk kulturális életében és a magyar fotográfiában. Évente két-három kiállításon mutatkozunk be. A Vasutasban évek óta novemberben állítunk ki, most a Károlyi házaspár: Károlyiné Eta és Károlyi Gábor képeiből nyílt kiállítás.

Van kedvenc képe a kiállításon?

A kiállítás nagyszerű képekből áll, installációja elegáns, tematikájában változatos, mégis egységes egésznek látjuk. Az elvontabb, absztrakt képek a kedvenceim.

Debrecen, 2020. november 9.

dalnoky